Reflektorfényben a TWC: a huszadik kiadvány megünneplése

Reflektorfényben a TWC

Ebben a hónapban az OTW (Szervezet a Transzformatív Munkákért) a Transformative Works and Cultures – TWC-t (Transzformatív Munkák és Kultúrák), az OTW online nemzetközi tudományos szakfolyóiratát ünnepli, mely nemrégiben adta ki a 20. kiadványát. Ne felejtsetek el csatlakozni a szeptember 19-ei élő beszélgetésünkhöz.

Ma mélyebb betekintést nyerhetünk a TWC történetébe. Paul Booth és Lucy Bennett TWC-s szerzők, emellett gyakran segítik a folyóiratot szakértői lektorálásukkal, és vendégszerkesztőként együtt állítottak össze egy kiadványt. Paul emellett még a TWC szerkesztői igazgatótanácsának is tagja. Amanda Odom szerző két szimpóziumcikket is írt. Mindhárman voltak olyan segítőkészek, és válaszoltak pár kérdésünkre a folyóirattal kapcsolatos tapasztalataikról és a rajongói kultúra kutatásáról.

A folyóirat 20. kiadványa egy fontos mérföldkő. Hét év telt el az 1. kiadvány megjelentése óta. Meglepő számotokra az, hogy a TWC még mindig ilyen nagyszerűen működik?

Paul: Egyáltalán nem lep meg a Transzformatív Munkák és Kultúrák sikere. Az első kiadványtól fogva minőségi tudományos ésszigorúan vizsgált akadémiai munkákat közölt, mely igazi áldás volt a rajongói kultúra kutatás (és általános jelleggel a fandom) számára. Tisztában vagyok azzal, hogy az akadémiai világban a nyílt publikálást – vagyis mikor azt nem rejtik fizetési korlátok és más, divatjamúlt, behatárolt kutatási módok mögé – a tudományos életben sok helyen kevésbé tekintik értékesnek, de a TWC éppen ennek az ellenkezőjét bizonyította. Azzal, hogy olyan stílusban publikálnak, mely a rajongókéval vetekszik azáltal, hogy mindenkinek elérhetővé teszik a folyóiratot és tanulási lehetőségeket biztosítanak, a TWC testközelbe hozta a rajongói kuktúra kutatást az akadémikusoknak és a rajongóknak (és az akadémia-rajongóknak, a rajongó akadémikusnak, a rajongó tudósoknak és a tudósrajongóknak, és bármely más megnevezésnek, ami alkalmas lehet!). A rajongói kultúra kutatás éppen emiatt a nyílt hozzáférés miatt nőtt, mint kutatási terület: azzal, hogy alapos betekintést nyújtó, és jól megalapozott cikkeket tesznek hozzáférhetővéazon emberek számára, akik amúgy talán nem gondolnák magukat a “rajongói kultúra kutatás”, mint akadémiai tudományág részének. A TWC kitágította az akademikus definícióját, azt, hogy mit is jelent pontosan akadémikusnak lenni, és akadémiai munkákat végezni a 21. században. A Transzformatív Munkák és Kultúrák valóban kiszélesítette a kutatási területet, és sok embernek elérhetővé tette azokat a munkákat, amelyekhez korábbantalán soha nem férhettek volna hozzá. Dícsérettel kell elhalmozzuk ezeket az embereket e jeles évfordulón a pótolhatatlan munkájukért! Mindannyian a TWC miatt gyarapodunk.

Lucy: Egyáltalán nem! Úgy gondolom, hogy a folyóirat tökéletes bizonyítéka a kutatási terület jelenlegi vibráló energiájának. Úgy érzem, hogy a rajongói kultúra kutatása fejlődésének egy hihetetlenül izgalmas szakaszában van: új tudósok kapnak nyilvánosságot és, ami igencsak fontos, a terület is egyre inkább önreflektívvé válik, megtalálják a lyukakat és mulasztásokat, és igyekeznek felhívni rájuk mindannyiunk figyelméti. Az idei konferenciaverseny (a Popular Culture Association conference (PCA, Populáris Kultúrák Egyesületének konferenciája), a Society for Cinema and Media Studies conference (SCMS, Társaság a Film- és Médiakutatásért konferencia), a Fan Studies Network conference (FSN, Rajongói Kultúra Kutatás Hálózat konferenciája)), és a párbeszéd, mely ezek között a konferenciák között folyt, pontosan azt az egyre növekvő energiát demonstrálja. Úgy érzem, hogy a TWC ezzel egyetértésben fejlődött, és az igencsak időszerű és fontos különleges témák mellett pár hihetetlen munkát is kiadott. Az hiszem,, hogy főként a különleges témák ilyetén történő támogatása az, ami felszította az energiákat és új területeket helyezett a folyóirat fókuszába, amellett, hogy a rajongói munkák és források védelmére is nagy hangsúlyt fektetett, mely alapvető alkotóeleme a fandomkutatásnak.

Az is mérhetetlenül fontos a jelenlegi akadémiai éghajlatban, hogy ez egy open access kiadvány, így egy széleskörűbb olvasóközönség könnyebben elérheti és felhasználhatja. Úgy gondolom, ez a folyóirat egy rendkívül nagy előnye.

Ugyanitt szeretném megemlíteni, hogy szerintem a TWC sikerét igen nagy mértékben segítette Kristina és Karen magas színvonalú, támogató szerkesztői munkássága. Mint szerző és társszerkesztő, látom, milyen értékes az iránymutatásuk a folyamat során. Az, ahogy az új és már régebbóta publikáló szerzőket bátorítják és támogatják, igazi kincs a TWC számára.

Tehát minden egybevetve, egyáltalán nem lep meg, hogy a TWC ennyire jól áll jelenleg. Már a korábbi kiadványok olvasásakor is nagy reményeim voltak a folyóirattal kapcsolatban, és igazán izgatott vagyok, mikor látom, hogy a folyóirat mennyit fejlődött és hogyan szárnyaltatúl a kezdeti várakozásaimat.

Amanda: Nagyon meglepett lennék, ha ez nem így lenne. A film-, a képregény- és a játékipar (hogy csak párat említsek), jobban felkarolják a rajongói kultúrákat, mint valaha. Jól mutatja ezt, hogy melyek azok a filmtípusok, melyek a legnagyobb kasszasikereket érték el az utóbbi években (pl. a The Dark Knight (a Sötét Lovag), a The Avengers (a Bosszúállók), a The Hunger Games (az Éhezők Viadala) és a Harry Potter sorozat). Vegyük például a rajongókedvenc filmrendezőketl, mint például Joss Whedon és James Gunn (aki maga is egy fandomkedvenc csapattal, a Troma teammel kezdett először dolgozni), akiknek megadattak azok az erőforrások, melyekből ilyen magas bevételű filmeket készíthettek. Ezt tapasztalhatjuk a növekvő “mainstream” szerzők számában, akik fanfiction írókként kezdték pályafutásukat, vagy még mindig írnak. Tulajdonképpen már számos nem akadémiai folyóirat is felfigyelt a fanfiction modern médiában betöltött szerepére (a The Washington Post, a Wired és az Entertainment Weekly mind közöltek cikkeket erről a tavalyi év folyamán). A tény, hogy az Alternatív Univerzum (AU) szkriptek egyre népszerűbbek (gondoljunk csak a Star Warsra (Csillagok Háborúja) és az Once Upon a Time-ra (Egyszer volt hol nem volt)), egy újabb jó példa a kanonikus szövegek változékonyságára.

Köszönhetően például az olyan könyveknek, mint a Fifty Shades of Grey (A Szürke Ötven Árnyalata) és a Twilight (Alkonyat), vagy a Star Trek és a Star Wars átdolgozásoknak, illetve az olyan conok, mint például az SDCC és a NYCC, újonnnan jött presztizsének, az utóbbi pár évben egyre elterjedtebb médiafókuszt kapnak a transzformatív munkák és rajongói közösségek. Érzékeltetek bármiféle ehhez kapcsolódó növekedést a benyújtott tanulmányok mennyiségén és változatosságán?

Paul: Be kell vallanom, hogy bár a fandom maga fokozatosan kezd mainstream identitássá válni – egyre több ember azonosítjamagát rajongóként, és egyre többen büszkék a rajongói identitására –, én nem tapasztaltam növekedést a benyújtott tanulmányok mennyiségében és változatosságában. Természetesen én egyébként is csak nagyon kis százalékát látom: csak azokat, amelyeknél engem kérnek fel a tanulmány bírálására, illetve a különkiadásomba bekerülőket. Tehát nincs rálátásom a benyújtott munkák teljes körére. A tanulmányok és cikkek, amiket ma publikálunk, ugyan olyan kiváló minőségűek, mint a 2008-asok; különösen az általános kiadványok mutatnak be cikkeket széles választékban a transzformatív munka témakörében. Ha más nem, amit én általánosabb jelleggel láttam a rajongói kutatásokkal kapcsolatban, az a mainstream narratíva kritikája és újraolvasata. Az olyan szerzők, mint például Kristina Busse, Matt Hills és Suzanne Scott, bonyolítják ezt a “mainstream” identitást, és azt próbálják illusztrálni, hogy csak bizonyos identitások válhatnak mainsteammé, és hogy csak bizonyos fandomtípusok emelkedhetnek fel. Habár már talán nem olyan elterjedt az a kettős méce, miszerint a “sportrajongók normálisak, míg a médiarajongók Mások”, úgy gondolom, hogy még hosszú út áll előttünk, míg a médiarajongókat (különösképp a nemfehér, nő, transzformatív rajongókat) ugyanúgy kezeljük, mint bármely más rajongót.

Lucy: Úgy gondolom, hogy bizonyos fokig ez a fandomra irányuló széleskörű figyelem általános jelleggel több tudóst vonzott a rajongói kultúra kutatáshoz, és így magához a folyóirathoz. Számomra nehéz ezt az összes beadványok számában megbecsülni; azonban, mint a TWC olvasója, és mint bíráló, megfigyeltem, hogy szélesebb atanulmányozott jelenségek köré, ahogyan a publikálnak cikkeké is.. Az a meglátásom, hogy a média mainstream fókusza kifejezetten izgalmas a jelentésénének felfedezése szempontjából, mind a rajongói kultúra kutató tudósok és a rajongók számára. Úgy gondolom, hogy a TWC kifejezetten jól reagált erre az energiára, de ez már a legelső kiadvány óta így van.

Amanda: A korábbi kiadványok által felvetett kérdések lényegesek és időszerűek, ma épp úgy mint mikor először felvetették őket, írtak róluk. Ahogy visszatekintek az első kiadványra, meg kell állapítsam, hogy például volt egy cikk “Participatory democracy and Hillary Clinton’s marginalized fandom” (Részvételi demokrácia és Hillary Clinton kirekesztett fandomja) címmel.

Érdekes módon az a 2009-es cikk, melynek címe “Once more a kingly quest’: Fan games and the classic adventure genre” (Egy újabb királyi küldetés: rajongói játékok és a klasszikus kaland műfaja), még időszerűbb, mivel hogy a Kings Quest sorozat egy újabb játékkal gyarapodik, és mind a Gabriel Knight és a Grim Fandango évfordulójuk alkalmából újradolgozásra kerültek, így tehát sok retró vagy kisebb tőkeerejű játékcég a Kickstarterhez, illetve más tömegtámogatott kapmányoldalhoz fordult azért, hogy a rajongók és a készítők álmait valóra váltsák.

A fandom definíciója változatos. A folyóirat is igyekszik visszaadni ezt a változatosságot azáltal, hogy zenéről, sportról, könyvekről, képregényekről, filmekről és játékokról kezdeményez beszélgetést, illetve ahogyan a történelmet felfedezte, jövőbeni trendeket fontolt meg, és elemezte a fandomot “működés közben” azzal, hogy a jelenlegi konvenciókat és csoportokat feltárta. A részvételi tapasztalat és a fandom társadalmi közösségének témája, illetve a tulajdonlás kérdésköre (szövegeké, vagy akár a cosplayesek testéé) mind új értelmet nyertek a mainstreamben. Mint ahogy a rajongói részvétel továbbra is fejlődött, a folyóirat megvizsgálhatta a kutatási terület sok mikro- és makroelemét.

Kritikusi szemüvegeteket feltéve, meg tudjátok mondani, hogy az egyes tanulmányoknál mi az, ami nem csak, hogy igazán felkelti az érteklődéseket, hanem a tanulmányt tökéletesen megfelelővé teszi arra is, hogy publikáljátok a folyóiratban?

Paul: Számomra a legizgalmasabb tanulmányok azok, amik a rajongói kultúra kutatás egy új irányát mutatják meg nekem. Úgy gondolom, hogy az olyan folyóiratok hatalma, mint például a Transzformatív Munkák és Kultúrák, a folyóiratban végzett előretekintő munkában rejlik. Új irányokba tolja a kutatási területet. Egy publikálható tanulmány irodalomalapú kell legyen, de nem szabad, hogy kizárólagosan arra támaszkodjon, és csak a már feltárt dolgokat ismételgesse. Annak is látszódnia kell rajta, hogy a szerző megcsinálta a házifeladatát, és hogy ismeri a kutatási terület kulcsfontosságú munkáit. Mint kutatási terület, már túlléptünk “Jenkins 1992”-őn (habár még mindig ugyan olyan fontos!): olyan sok rajongói kultúra kutatási munka jött ki csak az utóbbi tíz évben, hogy fontos ismernünk a tudományágban bekövetkezett kulcsfontosságú változásokat. Természetesen segít az is, hogy a kutatási terület nem olyan nagy, tehát ez nem lehetetlen vállalkozás! Azonban mindennek számomra a kulcsa mindig is az eredeti érvek megtalálása lesz. Nagyon szeretek lektorálni és a kutatási terület előterében maradni: a tudat, hogy tisztában vagyok vele, mi került reflektorfénybe, felvillanyoz.

Lucy: Van egy sor olyan terület, ami engem személyesen fel tud csigázni egy lehetséges TWC tanulmány kapcsán. Lehet ez egy új metódus vakmerő kipróbálása, egy erőteljes érv, vagy akár egy olyan terület felfedezése, melyet azelőtt még nem kutattak ilyen alapossággal. Azok a tanulmányok, melyek felkarolják az irodalmat, melyek még további távlatokba indulnak el, szintúgy kifejezetten érdekesek tudnak lenni. Úgy találtam, hogy az ,hogy a transzformatív gyakorlatok egyre nagyobb hangsúlyt kapnak, pár igencsak dinamikus tanulmányt tud produkálni, és hogy azok, amelyek új, vagy előzőleg alig vizsgált területeket fednek le, kezdetben nagyon meg tudják ragadni a figyelmemet.

Amanda: Minden szövegnek az által kéne bevonnia az olvasóit, önmagán túlmutatva kapcsolatot teremt a nagy egésszel is. A rajongói kultúra kutatás kapcsán a szöveg specifikus és a tágabb értelemben vett műfaja, a műfaja és az olvasóközönség, illetve az olvasóközösség és a közösség közötti kapcsolatokat szeretem megvizsgálni.

Tudnátok egy kicsit a pre-produkciós szerkesztésről mesélni? A szerkesztő munkatársak kéz a kézben dolgoznak a szerzőkkel? Úgy általában, sokat változik egy tanulmány a benyújtástól publikálásig?

Paul: Csakis a saját élményeimról tudok beszélni a folyóirat kapcsán: a cikkekről, amiket publikáltam, és a különkiadásról, amit Lucy és én raktunk össze. Általános jelleggel, a cikkel kapcsolatos változások mennyisége nagyban függ attól, hogy mit nyújtottak be, és milyen változtatások szükségesek. A szakértői lektorálás során eszközölt tartalmi változtatások nehézkesek vagy aprócskák lehetnek; ez tényleg azon múlik, hogy a tanulmány mennyire állja meg a helyét már a benyújtásakor. Az első tanulmány, amit a folyóiratnak leadtam (a 9. számba, melynek címe “Fan/Remix Video”), elképesztően más volt, mint amit végül publikáltunk, köszönhetően a kitűnő szakértői lektori folyamatnak. Kiváló visszajelzéseket kaptam, melyek segítettek abban, hogy a cikk erőteljesebbé váljon – azonban a folyamat során sokat változott! A másik cikk, amit a 18. kiadványban publikáltam, nem igényelt annyi tartalmi változtatást. (Ez nem egy megjegyzés a szakértői lektorok vagy a szerkesztők munkájával kapcsolatban, akik konzisztensen jól teljesítenek; csak egy észrevétel a különböző cikkekkel kapcsolatban, melyeket a karrierem különböző pontjain írtam.) Mindkét publikált cikk teljesen más volt, mint mikor benyújtottam őket – más és jelentősen jobb! Ez az egyik oka annak, hogy élvezek cikkeket szakértői szemmel kritizálni: úgy találom, hogy magam is sokat fejlődtem a szakértői lektorációnak köszönhetően, melyeket én kaptam, mind a TWC-nél, mind más folyóiratoknál ahol publikáltam. Ezért én is igyekszem ennek fejében minőségi lektorálást végezni.

Egy különkiadás publikálása természetesen sajátságos kihívásokat és örömöket tartogat – mind Lucy, mind én sokkal szorosabban együtt dolgoztunk a szerkesztőkkel azért, hogy visszajelzéseket adhassunk a szerzőknek. Lehetőségem volt arra, hogy közelről követhessem a szerkesztői folyamatot, és nagyon meg voltam elégedve a szerkesztések minőségével. Lucy, én magam, és a cikk írója is számtalanszor átolvastuk a cikket, úgy éreztük, hogy az tökéletes, ám a visszakapott tanulmány végül mindig tele volt piros javításokkal! A szerkesztők munkája sokszor láthatatlan, de sose észrevétlen – pontosabban, azért nem veszed észre, mert annyira jó.

Lucy: A TWC szerkesztői csapatának tagjai a teljes folyamat során jelen vannak, segítségükre és támogatásukra végig számíthatunk, ami pótolhatatlanul fontos. Személyes tapasztalataim vendégszerkesztőként és íróként is pozitívak, minden simán ment, leginkább azért, mert a szerkesztői csapat kéz a kézben dolgozik a vendégszerkesztőkkel. Igen, egy tanulmány jelentős változásokon eshet át a folyamat során, habár ez tanulmányról tanulmányra eltérő lehet. A TWC szakértői szerkesztési folyamata, melyben egy pár éve már én is részt veszek, mint kritikus, mindig is egy építő folyamat volt, olyan visszajelzésekkel, melyek segíteik a szerzőket abban, hogy a tanulmányukat minél erőteljesebbé és robusztusabbá tegyék.

Olykor előfordul, hogy a szerzők a bevezetőben nem formálják meg kellő körültekintéssel, és nem alapzzák meg elég nyíltan azt az felvetést, ami majd a tanulmányban kibontásra kerül. Vagy kihagyják a szilárd metodikai részt – jelentős mulasztás, mivel a folyóirat a metológia magyarázatának fontosságát hangsúlyozza, főként hogy ha rajongói forrásokat is felhasználtak. Csodás élmény látni, ahogyan a cikkek ezeknek a módosításoknak köszönhetően átalakulnak. Mások talán csak pár aprócska javítást igényelnek, de én úgy tapasztaltam, hogy nagyon kevés olyan tanulmány van, amin ne tudna javítani kicsit a TWC szakértői lektori folyamata.

Amanda: Szerkesztői és írói tapasztalatomnál fogva úgy gondolom, hogy ez nagyon változó. Bizonyos esetekben olyan esszék érkeznek, melyek szinte “énekelnek”. Megalapozottak, relevánsak, és szinte együtt dúdolnak az aktuális lapszám fő témájával; ezek a szövegek nagyon izgalmasak tudnak lenni.

Néha, bár a kutató már ráharapott valamire, de még lehetnek kétségei, hogy mit kéne világosan kimondani, vagy hogy a célközönség és a szöveg általános célja alapján min kell még fejleszteni vagy mit részletezzen jobban. (Igazából, egy olyan folyóiratnál, mely ilyen tág értelemben fókuszál a fandomközösségekre, óvatosnak kell lenni; bizonyos olvasók tisztában lehetnek az AU fanfictionnel, azonban teljesen elveszettek lehetnek a Live Action Roleplaying (LARPing – Élő Szerepjátékozás) kapcsán.) Ezek után e-mailek, megbeszélések, értelmezésről alkotott javaslatok és meglátások sora következik, mely során néha kutatások és források is gazdát cserélnek.

Mind a hárman (Lucy, Paul és Amanda) folyóirat-írók vagyok. Mi az a tényező a rajongói kultúra és médiakutatásban, ami igazán megihleti a múzsátokat?

Paul: Ó, ez egy olyan komplex kérdés! Mikor megpróbálom leírni, hogy pontosan mi az, ami a rajongói kultúrában és a médiakutatásban igazán felkelti a figyelmemet, akkor azt kell, hogy mondjam, hogy a fandom szimpla hatása a világra az, ami igazán érdekel. Úgy gondolom, hogy a fandom az egyik legfontosabb része a kultúránknak, és nem csak azért, mert (részei) mainstreammé váltak az utóbbi pár évben. A rajongókat médiaszövegekkel azonosítjuk, főként egy olyan folyóiratban, mint a Transzformatív Munkák és Kultúrák, és erre nagyon jó okunk van. A rajongók láthatók; cosplayelnek, ficeket írnak, videókat készítenek. 130 ezren jártak a Comic Conon. Milliók használják a Tumblr, a Twittert, vagy épp a Wattpadet azért, hogy találkozhassank és beszélgethessenek, a kedvenc televíziós sorozataikról, filmjeikről, könyveikről, stb.

Ez kétség kívül fontos. Az emberek körülbelül 15 és fél órányi médiatartalommal szembesülnek naponta, ami azt jelenti, hogy többször találkozunk a médiával, mint amennyit álmodunk. Meglepő-e tehát, hogy a kedvencünk az, amire ezek közül koncentrálni akarunk? A fandom egy látható reprezentációja ennek az interakciónak, és a mód, ahogy a rajongók a médiát kritizálják és próbálják jobbá tenni (akárhogy is legyen ez meghatározva), az egy kritikus pontja a médiaéletünknek. A rajongói kultúra kutatásnak az az ága, mely a jelenség megértésére törekszik, és az, amelyik próbálja azt másokkal is megismertetni egyformán kulcsfontosságú a rajongók kultúrára gyakorolt hatásának feltárása szempontjából.

De a fandom több, mint a média, és a rajongók egy sokkalta általánosabb érzületet reprezentálnak: a pozitív behatásét, a közösségét, az együttműködését, a társadalmi változásét. A fandomot látjuk a vallási rituálékban, a fandomot látjuk a tábortűz mellett elhangzó történetekben, a fandomot látjuk a politikai együttműködésben. A fandom érzelmi mintázatát kiterjeszthetjük a kultúrális életünk legizgalmasabb és legdrámaibb részeire is. A rajongói kultúra kutatás megengedi, hogy kontextualizáljuk, történelmesítsük, és személyesssé tegyük a ma rajongóinak tetteit, és hogy ezt az életünk bármely más részére is ráilleszthessük.

A rajongók legjobbjai reprezentálják a legjobbakat közülünk.

(Vegyétek figyelembe, hogy nem szántszándékkal ignorálom a rajongás kissé negatívabb aspektusait – a rajongói ellenségeskedés tanulmányozása segít abban, hogy meglássuk a kultúrális élet más területein jelentkező viszályokat is. De a fandom, mint olyan pozitív élmény sokak számára, ezért találom ezt ennyire üdítőnek és állandó inspirációforrásnak.)

Lucy: Azt mondanám, hogy engem a rajongói kultúra elemei közül leginkább a benne rejlő szenvedély és erő bűvöl el – két olyan terület, mely gyakran összekapcsolódik a rajongás tárgya és hatása kapcsán. Nagy örömömre szolgál, mikor a rajongói kultúrát szétbontogathatom azért, hogy felfedezzem a kulcsfontosságú területeit, és azokat az eszméket, amik gyönyört vagy konfliktust generálhatnak. Olyan sok minden van a rajongói kultúra kutatásban, amit még fel lehet fedezni, és én ezt igencsak inspirálónak tartom.

Amanda: Magam is rajongó vagyok. Szeretem Batmant, Sandmant, a Silent Hillt, az Alient… Izgatott vagyok, ha a kedvenc sorozataimról olvashatok/nézhetek szövegeket, és szerencsés vagyok, hogy olyan hivatásom van, ami segít ennek a további felfedezésében. Szeretek arról olvasni, hogy emberek hogy reagáltak a rajongói közösségekre és közösségekben. Szeretem látni, hogy a művészek hogyan próbálják kitágítani, újradefiniálni, vagy lebontani a kánont. A szöveg, mint transzformáció felfedezése közben az ember mindig úgy érezheti, hogy eljutott a gyökeréig, még ha az eredeti szöveg ötszáz éves, vagy még annál is idősebb.

Hol látjátok a folyóiratot újabb 20 kiadvány után? Hol látjátok a transzformatív munkákat hét év múlva?

Paul: Bukástól terhes a jövőt megjósolni. Ennek tudatában én azért azt remélem, hogy a TWC továbbra is erős, és innovatív munkákat publikál. Szeretnék továbbra is kapcsolatban állni a folyóirattal – nem hiszem, hogy ez bármikor is változna a közeljövőben! És hét év múlva, úgy gondolom, hogy a transzformatív munkák ugyanolyan menők, innovatívak és pezsdítőek lesznek, mint amilyenek most is. Úgy sejtem, hogy egy új közösségi felületen fogja uralni a terepet akkorra, és ott fogjuk megosztani ezeket a cikkeket (Tumblr… napjaid meg vannak számlálva), de azok még mindig ugyanolyan elképesztőek lesznek. Amennyire a dolgok változnak, annyira megmaradnak olyannak, mint most.

Lucy: Még mindig erőteljesnek látom – talán még több kiadvánnyal évente, ha lehet! Hát év múlva a transzformatív munkák a technológiai fejlődésnek köszönhetően (és hogy ezekre az eszközökre hogy reagálunk) még inkább kiteljesedhetnek, és talán a fandom újabb elemeinek integrációja által is., Orlando Jones (akit 2014-ben interjúvoltam meg Bertha Chinnel, a TWC 17. kiadásában), impozáns példája annak, hogy egy fandommal rendelkező egyén hogyan tud gazdagon (és néha talán ellentmondásosan) részt venni az internetes hálozatai és közösségei életében.

Amanda: Minden bizonnyal, hiszen az akadémiai rajongó (aca-fan) nem egy újkeletű fogalom; a kutatók hajlamosak olyan dolgokat tanulmányozni, amelyeket relevánsnak és érdekesnek tartanak, mivel valamilyen fokon kapcsolódnak a kutatási területükhöz.

Az olyan szervezetek, mint például a Fan Studes Network (Rajongói Kultúra Kutatás Hálózat), új kutatásokon alapuló közösségeket és publikációkat vezettek be, hasonlóakat például a Journal of Fandom Studies-hoz (Fandomkutatási Folyóirat), tehát van lehetőség a beszélgetés kiterjesztésére, miközben olyan intézmények, mint például a University of Iowa, is segítenek a fanzine történelem megőrzésének biztosításában, a jövő kutatói és rajongói számára.

A rajongói kultúra kutatás spektrumának részeként, a folyóiratnak továbbra is helye lesz a diskurzusokban, pontosan azért, mint ahogy arra már felhívtam a figyelmet, mert teret ad vizsgálódásaiban a flexibilitásnak és sokfélűségnek.

Hogy a transzformatív munkák, mint kutatási vagy közösségi érdeklődési terület, hol fog tartani, az egy igencsak tág kérdéskör. A klasszikusokat, a karaktereket, a toposzokat, stb.ismét újrafogalmazzák majd; alig várom, hogy láthassam, mi válik az új nagy durrannássá, és mi lesz (ismét) népszerű.

S végül az utolsó kérdés: mire vagytok leginkább büszkék a TWC-hez kapcsolódó munkáitok közül?

Paul: Hihetetlenül büszke vagyok minden munkára, amit a TWC-nél végzek. Úgy gondolom, hogy a Fandom and Performance (Fandom és Teljesítmény) című különkiadás, amint Lucy és én szerkesztettünk, egy óriási élmény volt, és hihetetlenül sokat tanultam belőle. Azonban úgy hiszem, hogy leginkább büszke akkor voltam, amikor az első cikkem megjelent a TWC-ben. Manapság már nem vagyok tőle annyira elragadtatva (nem gondolom, hogy ez a legjobb dolog, amit valaha alkottam), és sokkalta büszkébb vagyok azokra a dolgokra, amiket azóta csináltam – de akkoriban a TWC-ben történő publikálás hatalmas dolog volt a számomra: egyike volt az akadémiai céljaimnak. Tehát bár úgy gondolom, hogy annak a cikknek a minőségét már jócsán túlhaladtam, az, hogy felvettek a Transzformatív Munkák és Kultúrákba, még mindig egyike a legbüszkébb pillanataimnak.

Lucy: Két momentum igazán kiemelkedő számomra.

Először is, mikor kinyomtatták a cikkemet! Az volt az első alkalom, hogy folyóiratban publikáltam. A cikk a R.E.M. fandomra fókuszáló doktori disszertációmon alapult. Két kör szakértői kritikát is kapott, és hihetetlenül sokat tanultam az alatt az idő alatt. Egy ponton már majdnem feladtam, de Kristina és Karen továbbra is támogattak. És megcsináltam, és vissza se tekintettem többé. Számomra és a jövőbeni munkám számára ez a folyamat kulcsfontosságú és pótolhatatlan volt. Azt látni, hogy a cikkem végre publikálásra került, egy igencsak büszke pillanat volt a számomra, és megértette velem azt az üzenetet, amit mindenki másnak is tovább szeretnék adni: csak előre, és ne add fel!

Második ilyen büszke pillanatom az a, fandombeli teljesítményről és teljesítőképességről szóló különszám volt (18. évfolyam, 2015), melyet Paullal együtt szerkesztettünk. Az eredeti szerkesztők kiléptek a projektből, és így mi vettük át a helyüket, egy nagyon kései fázisban. Hihetetlenül rövid idő alatt fantasztikus írógárdátés témafelhozatalt sikerült összehoznunk. Mikor tettem hátra egy lépést és rátekintettem a kiadvány végső verziójára, nagyon büszke voltam a benne található munkák méretére és minőségére. Mindig kiváltság és öröm együtt dolgozni Paullal, tehát az a folyamat is hasonlóan élvezetes volt. Kristina és Karen is eszméletlenül támogatóak és segítőkészek, és elképesztően büszke vagyok annak a különszámnak az íróira. A TWC-nél sok további munkalehetőségben, és még minimum húsz további kiadványban reménykedem!

Amanda: Mikor először kértek fel, hogy szakértői szemmel lektoráljak meg egy cikket, akkor személy szerint kifejezetten büszke voltam, hogy csatlakozthatok a lektorok csapatához. Azonban úgy gondolom, hogy az a tudat ad a leginkább okot a büszkeségre, miszerint a Transzformatív Munkák és Kultúrák már a 20. kiadványánál jár.

Ezt a hírposztot az OTW önkéntes fordítói fordították. További információért a munkánkról látogassátok meg a Fordítás oldalt a transformativeworks.org-on.