OTW Vendégposzt: Lilyana/Márta Garai

Az OTW minden hónapban otthont ad egy vendégbejegyzésnek az OTW Hírek fiókjainkon, hogy külső perspektívákat is megoszthassunk az OTW-ről vagy a fandom aspektusairól. Ezek a bejegyzések az adott vendég személyes látásmódját tükrözik, és nem feltétlenül egyeznek meg az OTW nézeteivel vagy felelnek meg az OTW szabályzatának.

Lilyana/Garai Márta, 30 éves, termelési koordinátor a víz- és vízkezelési ágazatban. Hamarosan befejezi BA tanulmányait magyar nyelv és irodalom szakon, szerkesztői ismeretek, valamint média és kommunikáció minorokkal. A legnagyobb magyar írói oldal, a Merengő Fanfiction vezető adminja.

Hogyan ismerkedtél meg először a fandommal és a rajongói munkákkal?

A 2000-es évek elején az IM (Ifjúsági Magazin) egy magyar havilap volt tiniknek és fiataloknak. (Olyasmi volt, mint a mai Popcorn vagy Bravo, csak kicsit mélyebb tartalommal, voltak benne például olvasók által írt versek és beszélgetések is mentálhigiénés tanácsadókkal.) Nagyon menőnek számítottak, és mikor az internetkapcsolat kezdett általánossá válni, elindították az IM-net.hu-t is.

Az IM-netnek volt egy kis napi hírrészlege, egy nagyobb fóruma, illetve egy blogolós része is, ami aztán nagyon hamar hatalmasra nőtt, mert két kattintással bárki elindíthatta a saját blogját. Itt indult virágzásnak egy új fanfiction közösség. Először értetlenkedtem, hogy miért írnak az emberek fiktív történeteket zenekarokról a blogjukon, mert az én fejemben a blogolás a valósághoz kapcsolódott – de nagyon hamar a Busted-történetek rabja lettem. Egy idő után én is elkezdtem írni a saját Bustedfanfictionömet, aminek az első, papír alapú változatát egy nyári táborban el is lopták tőlem egy rögtönzött felolvasóest után. Mivel maga a történet nem volt nagy szám, valószínűbb, hogy sikerült eleget reklámoznom, mennyire jó dolog a ficírás és -olvasás. Sosem lehet ezt elég korán kezdeni. 🙂

Az IM-net-en egyébként a fanfiction közösség elsősorban a történetek írására és megosztására korlátozódott, ha volt is, én nem találkoztam igazi közösségépítéssel. Mindenesetre így találkoztam először a fanfictionnel.

Ami viszont kinyitotta az egész univerzumot, az az volt, amikor először fedeztem fel, hogy a fanfiction nem korlátozódik a zenekaros írásokra, és hogy ez az egész egy globális jelenség. Ez pár évvel az IM-net után történt, az ötödik Harry Potter kötetre való hosszú várakozás során. Egy nagyobb kihagyás után a darkarts.hu olvasójaként újra csatlakoztam a fanfiction világhoz (a Dark Arts az egyik első magyar Harry Potter fanfic oldal volt), ami aztán elvezetett a Merengőhöz.

Hogyan indult a Merengő Fanfiction, és hogyan kapcsolódtál be?

A Merengő FanfictiontKristie alapította 2004 júliusában.

Ő már nem tagja a fandomközösségnek, de anno PerselusPiton x HermioneGrangershipper volt, és megunta, hogy nem talál Snanger történeteket magyarul. Úgyhogy megtanulta, hogyan lehet efiction motorra épülő weboldalt indítani, és összerakta a Merit. Kristie mindig nagyon kreatív és haladó szellemű volt (a választott szakmájában ma is az), egyedül küzdött meg az elején minden nehézséggel, például a nyelvi beállításokkal, mert akkor még nem létezett sem UTF-8 kódolás, sem magyar, így a svédet kellett használnia.

Sajnos 2004-ben a „merengo.hu” domain alatt már futott egy másik írói oldal (a „merengő” szó sok szállal kötődik a magyar kanonizált irodalomhoz), és Kristie csak a „fanfic.hu” domaint tudta megvenni. Ezért lett a nevünk Merengő Fanfiction – próbálva elkerülni a félreértéseket.

De a „merengo.hu” domain megszerzéséről sosem mondtunk le, tavaly ősszel megkaptuk az engedélyt a korábbi domaintulajdonostól, így egy közönségszavazást követően a merengo.hu lett a fő elérhetőségünk.

A Merengő ugyan főleg Harry Potter tematikájú volt, de sosem korlátozódott a Potter-fandomra, az íróknak a kezdetektől lehetőségük volt más fandomokból és a saját original világaikból származó történetek megosztására is.

2005-ben fúzióra léptünk az akkori egyik legnagyobb magyar Harry Potter témájú híroldallal, a Mézesfalással (=Honeydukes), és ők a teljes fanfiction részlegüket hozzánk küldték – ezután lettünk mi a legnagyobb magyar fanfiction oldal. Ez a fúzió nemcsak a méretünket tekintve jelentett ugrást, hanem az egész rendszerünkbe is változást hozott. Miután sokkal több feltöltött történetet kaptunk, és ezek minősége nagyon gyorsan zuhant, Kristie létrehozta az admincsapatot a feltöltések ellenőrzésére. Ez a csapat határozza meg mai napig a Merengő hétköznapjait, vigyázzák a rendet, 2019 óta a Support Teammel bővülve, akik olyan kiegészítő feladatköröket látnak el, mint a Discord csatornák moderálása, socialmedia felületek kezelése, rendszerfejlesztés, programszervezés vagy grafikák készítése. Jelenleg 9 admin és 9 ST-tag dolgozik a Merengősökért.

Az utolsó nagy lépés pedig 2006-ban történt, amikor elindítottuk az offline fandom- és írásközpontú programjainkat. A közösségépítés első perctől nagyon fontos volt, ezért mindig volt önálló fórumunk, ami kétszer is megmentette a közösséget az I. és II. Nagy Merengő Leállás alatt, amikor hónapokig nem volt elérhető a Meri. Ma már főleg Discordon beszélgetünk, de nekem személy szerint sokszor az offline találkozások adják a legtöbbet, és tudom, hogy nem vagyok ezzel egyedül. Ilyenkor rengeteget nevetünk (és nulla percet alszunk…), és az adminok vezette „központi” programokon túl szerveződött már saját pókerklubunk, tábortűz melletti kórusunk, D&D kampányunk és színjátszókörünk.

És hogy én hogyan kerültem bele?

Az ötödik Harry Potter megjelenése körül. Az egyik barátom szólt, hogy a darksarts.hu oldalra rövid összefoglalók kerültek fel az új HP fejezetekből magyarul. Ott, a DarkArtson olvastam az első HP-fanfictionömet, később ezt akartam újraolvasni, és így találtam rá a Merengőre.

2005 őszétől regisztrált olvasó, majd író lettem, de évekig nem voltam tagja a közösségnek, nem voltam fórumon vagy bármilyen offline találkozón – de tisztán emlékszem az izgalomra, mikor 2008-ban megláttam a hírt, hogy az admincsapat új adminokat keres (előtte sosem volt hirdetve), mert néhány nappal előtte pont megfogalmazódott bennem, hogy mi lenne, ha megpróbálnék csatlakozni a közösséghez, mert szívesen segítenék valamiben. Elküldtem a motivációs levelemet, az életrajzomat, profil linket, és… Elutasítottak. Igen. Azt mondták, hogy megfeleltem, de most van három jobb jelöltjük is, de ha nincs ellenemre, akkor felírnák a nevem a listára, és legközelebb, ha megint adminhiány lesz, akkor megkeresnének. Én 17 éves voltam, és bátran azt írtam, hogy hát persze, de teljesen le voltam sújtva. Aztán a következő évben beválasztottak egy másik admint helyettem. (Aki egy j-pop/j-rock specialista volt, nem generalista, de ezt akkor még nem tudtam…) Úgyhogy úgy döntöttem, elengedem az egészet. Addigra már elég időt töltöttem a fórumon, részt vettem néhány online programon is, így szerettem volna látni a többieket 3D valójukban személyesen is, de korábbi pénzügyi problémák miatt az admincsapat nem akart találkozókat szervezni. Ezért felvetettem, hogy mi lenne, ha leszervezném én a helyet és a regisztrációt, ők meg csak hoznák a programot. Beleegyeztek, és minden a tervek szerint alakult. Utána már elég egyenes út vezetett az adminságig, ami után jött három olyan nehéz év, ami nagyon keményen próbára tett nemcsak engem, hanem az egész csapatot.

Amikor aztán Kristie úgy döntött, hogy 2014-ben elhagyja a fanfic világot, megkért, hogy folytassam a csapattal, vegyem át a helyét mint az oldal tulajdonosa. És én elfogadtam.

Vannak olyan aspektusai a magyar közönségnek írt fanfictionöknek, amelyek általában eltérnek a máshol írt művektől? Mi a helyzet a helyi kánonnal – melyek a magyar írók körében népszerű fandomok?

Igen, vannak eltérések. Az egyik ilyen, hogy a magyar nyelvben nincsenek grammatikai nemek és teljesen gendersemleges, csak egy szavunk van a he/she-re is: “ő”. Ráadásul a magyar nyelv szereti elrejteni, nem ismételni és nem újra egyértelműsíteni a beszélők számára nyilvánvaló dolgokat, így egy teljesen más játéktér nyílik meg a szövegekben. Csak a legegyszerűbb példánál maradva: el tudunk mondani egy szöveget úgy, hogy egyáltalán nem derül ki semmi az alanyról. Minden olvasattal más narratívát lehet teremteni, nagy a szabadsága az olvasónak, de mondjuk egy kötelező kategorizálásnál épp emiatt sokkal nagyobb súlya tud lenni a szerzői szándéknak.

Ezenkívül az írott irodalmi nyelvünk kevés kivételtől eltekintve olyan, mintha 50 évvel ezelőtt megálltunk volna. Nemcsak azért, mert a magyar nyelv lassabban változik, mint az angol (viszonylag könnyen el tudunk olvasni egy 1500-1600-as években írt szöveget is), hanem mert a legtöbb leírt párbeszéd gondosan megformált, a valódi élőbeszéd és imitációja nagyon ritkán jelenik meg a kortárs művekben, és ez a fanfictionökön is látszik. Ezt amúgy főleg a túl poroszos iskolai irodalomoktatás okozza.

A legnépszerűbb még mindig egyértelműen a Harry Potter, de vannak időszakos trendjeink egy-egy népszerű fandomon belül is. Gyűrűk Ura, Trónok harca, Twilight, Marvel filmek, Star Warssaga, Teen Wolf, Supernatural, BBC Sherlock – ezekbe a fandomokba írták a legtöbb történetet. Ami érdekes, hogy néha nagy nemzetközi sikerszériák teljesen hidegen hagyják a magyar írókat, hiába készül más nyelven rengeteg fanfiction hozzájuk, és hiába készülünk fel a moderálásukra.
Vannak magyar klasszikusaink, de csak egy fandom kiemelten népszerű közülük: Molnár Ferenc A Pál utcai fiúk című könyve. A szereplők mind nagyon különböző személyiségű és eltérő hátterű fiúk, a cselekményben van átütő győzelem és mély tragédia, és olyan témákat dolgoz fel, mint hogy mi is a bátorság, a barátság, meddig tart a hűség és mihez lehetsz az, de jelentős szerepet kap a bántalmazás is, és persze az is, hogy mi lehet az ára a végső győzelemnek.

Mit tartasz a legnagyobb kihívásnak az oldal működtetése során?

Egész idén októberig azt mondtam volna: az oldal működtetését.
Amennyire tudom, mi voltunk az utolsó nagy, aktív fanfiction oldal a világon, ami még mindig az efiction1.0-n futott. Az eredeti scriptben rengeteg módosítást végeztünk, és túl nagy volt az adatbázisunk ahhoz, hogy normálisan frissíthessük. Olyanok voltunk, mint egy élő dinoszaurusz, nagyon furcsa rendszerproblémákkal. De most másfél év dedikált fejlesztőmunka után sikerült végre átállnunk, és ez nagyon megkönnyíti a mindennapjainkat.

Most azt mondanám, fejben rendben lenni a legnehezebb. Az összes rémes jogi és pénzügyi dolgon túl sokszor az admincsapatban lenni érzelmileg is fárasztó, mert mindenki annyira kötődik az oldalhoz és a közösséghez, hogy egy adott téma megvitatása sokszor érzelmi hullámvasút is. Mindannyian erős személyiségek vagyunk, különböző véleményekkel, de szerencsére közösek az alapértékeink, bízunk egymásban és ugyanaz a fő célunk: az oldal életben tartása a közösségért.

Honnan hallottál az OTW-ről, és miben látod a szerepét?

Akkor hallottam róla először, amikor azt terveztem, hogy a szakdolgozatomat a fanfictionökről írom, és az AO3-on nézelődtem.

Szerintem az OTW legfontosabb szerepe az általános ismeretterjesztés és a fanfic oldalak támogatása, különösen, ha jogi problémáik vannak, mert a fanfictionökkel kevés még a jogi precedens. Különösen hálás vagyok az AO3 projektért, mert az elmúlt években nagyon sok magyar nyelvű történetet veszítettünk el, amikor a kicsi és specializálódott fanfic oldalok és blogok bezártak. Minden így eltűnt történet igazi veszteség, és jó, hogy van egy csapat, aki a megmentésükön fáradozik.

És ha most lehetőségem van rá: Szeretném megköszönni azt az elszántságot, amivel szép fokozatosan és egyre látványosabban megváltoztatjátok a közgondolkodást, és elfogadottá teszitek a fanfictionöket.

Milyen fandom dolgok inspiráltak téged a leginkább?

Talán klisés, de a slashsel való találkozás. Miközben a slash egy egyre jobban körvonalazódó zsánerré forrt ki, felnyitotta a szemem – mert mikor először belecsöppentem a ficvilágba, egy kis védett buborékban éltem. Olvasóként és íróként elképesztően izgalmas volt felfedezni valami újat és akkor még szokatlant, és nagyon büszke voltam magamra, hogy mennyire haladó szellemű vagyok, hogy ilyesmit olvasok. 😀 (Ma már elég vicces erre visszagondolni.)

A fandom szemszögből gondolkodás egy teljesen új világot nyitott meg előttem, másként nézek azóta például sorozatokat, nem tudok megnézni egy Star Trek TOS részt anélkül, hogy ne jutnának eszembe AU cselekményvázlatok.

Egyébként a fanartok is abszolút inspirálóak, fantasztikusan tehetséges alkotók vannak. A zenészekről nem is beszélve.


Örömmel fogadunk javaslatokat jövőbeli vendégekről, amiket megjegyzésben hagyhattok itt, vagy kapcsolatba léphettek velünk közvetlenül is. Látogassátok meg Pinboard oldalunkat a korábbi vendégposztokért.


Az OTW számos projekt non-profit anyaszervezete, köztük az AO3-nak, a Fanlore-nak, az Open Doors-nak, a TWC-nek és az OTW Jogi Képviseletének. Rajongók által működtetett, kizárólag adományokból fenntartott szervezet vagyunk, munkatársaink mind önkéntesek. Tudj meg többet rólunk az OTW honlapján! Önkéntes fordítói csapatunkról, akik ezt a posztot is fordították, többet is megtudhatsz a Fordítás oldalán.

Guest Post

Comments are closed.