Időtől időre, az OTW (Szervezet a Transzformatív Munkákért) vendégcikkeket jelentet meg az OTW Hírek profiljain. Ezek a vendégek külső szemmel mutatják be az OTW-t vagy a fandom olyan részeit, ahol a projektjeink jelen lehetnek.A cikkek az egyes írók személyes benyomásait tükrözik, nem feltétlenül az OTW véleményét, és nem okvetlenül formálják az OTW irányvonalait. Örömmel várjuk javaslataitokat jövőbeli vendégcikkekre – itt, kommentben, vagy lépjetek kapcsolatba velünk közvetlenül.
Henry Jenkins az egyik legismertebb médiatudós aki a fandomot vizsgálja. 1992-es könyve, a
A Textural Poacherst továbbra is sok tanuló és a rajongók, a fandom iránt érdeklődő olvassa, de a megírása óta már egy tucat másik könyved és még több cikked jelent meg. Mit gondolsz, miben változott azóta a legtöbbet a fandom – mind kutatói, mind résztvevői szemszögből?
A fandomot vizsgálva, a digitális média hatása döntő: kitágtotta a fandom határait, pl. a rajongók a világ minden tájáról könnyebben kapcsolatba léphetnek egymással; felgyorsította a rajongói válaszokat, hiszen lehetővé tette, hogy valós időben reagáljunk a kedvenc műsorainkra; teret adott annak, hogy a rajongói munkák láthatóbbak legyenek a kulturális palettán (bármi is következzen ebből); az emberek most már sokkal fiatalabb korban rátalálhatnak a fandomra, és a segítségével a rajongói aktivitás odaható ereje is megnövekedett, pl. amikor a rajongótábor tiltakozását fejezi ki egy leállított sorozat folytatásáért. (Nem is kell messzebbre menni, gondoljunk csak arra, hogy milyen szerencsés fordulatnak lehettünk tanui idén tavasszal a Timeless ügyében).
A fandom akadémiai kutatását vizsgálva, egy egész kutatási alterület kibontakozását láthattuk, amelynek megvannak a maga konferenciáil, professzionális szervezete, folyóiratai (közütk a Transzformatív Munkák és Kultúrák-at), publicisztikai ágai, kurzusai, stb. Az elkövetkező években legalább négy jelentős, a fandom kutatás területének feltérképezésére koncentráló akadémiai antológia jelenik meg, amelyek reflektálnak majd a kutatók új generációjának megjelenésére és bemutatják a különböző területeken végbement újításokat, melyek közül az egyik legjelentősebb az, hogy a fandom kutatás végre megtalálni látszik a módját, hogy a helyén kezelje a faji kérdést.
Sok olyan projektben vettél részt, amelyeknek a rajongók és az ő szövegekkel és a szórakoztatóiparral való kapcsolata állt a középpontjában. Milyen tanulságokat szűrtél le ezekből a tapasztalatok, amiket leginkább megosztanál a rajongókkal?
A mai médiafogyasztók részéről már elvárás, hogy érdemben részesei lehessenek rajongásuk tárgyának, és a médiumok is felismerték, hogy teret és hangsúlyt kell adniuk a nézők aktív jelenlétének ezen a palettán. Abban azonban nincs egyetértés, hogy pontosan mik is e részvétel keretei és feltételei. Az erről folytatott viták lesznek a 21. század első pár évtizedének legfontosabb megvívandó csatái.
Az OTW ezen küzdelmek frontvonalában állva képviseli a rajongók érdekeit, ahogyan a nagy stúdiók szellemi tulajdonvédelmi monopóliuma ellen küzdenek, vagy szembemennek a különféle kereskedelmi stratégiái. Fel kell tennünk a kérdést magunknak újra és újra, “Mit akarunk?” és együttesen kell fellépnünk az olyan kompromisszumok ellen, amelyek ellentétben állnak a gyakorlattal és a hagyományainkkal. A fanomért megéri harcolni.
Évtizedek óta tanítasz is. Mi számodra a legérdekeseb a fandom iránt érdeklődő diákokkal való munkában?
Amikor elkezdtem a fandomról tanítani, kevés tanulóm tudott bármit is a fan fictionról vagy már rajongói szokásokról. Ma szinte minden elsőéves egyetemista tud valamennyit a fandomról, sokan olvasnak fan fictiont, a legtöbben pedig ismernek valakit, aki ír.
Amikor a kifejezetten a fandomról szóló végzős szemináriumomat tartom, az összes tanuló “tudós-rajongó,” akik megtalálják a módját, hogy összeegyeztessék rajongói identitásukat az őket érdeklő PhD kutatási területtel. Legutóbb a tanulóim legnagyobb része az Egyesült Államokon kívülről jött, főképp Ázsiából, de Európából és Latin Amerikából is. Nagyon szeretem hallani a tapasztalataikat a rajongóvá érésükről, és azt ahogyan formálódik a véleményük terület legfontosabb kérdéseiről.
Hol hallottál először az OTW-ről és véleményed szerint mi a szerepe?
Egyszerre több irányból bukkantak fel hírek az OTW-ről, főként valószínűleg az Escapade-s kapcsolataimon keresztül hallhattam róla, valamint egy kollégámtó, akinek párja abban az időben kapcsolatban állt a szervezettel. Izgatott voltam, hogy egy olyan rajongói érdekvédelmi hálózatról hallhatok, amely összehozza a rajongó ügyvédeket a minket rajongóként megillető tisztességes felhasználás jogának védelmében, a rajongó akadémikusokat, akik szakértői ellenőrzésű folyóiratokban teszik közzé munkáikat, a rajongó programozók, akik a közösség támogatására használják a tehetségüket, és természetesen annak is örültem, hogy létrejött egy archívum, ahol a rajongók irányíthatták, mi történt a saját munkáikkal, web 2.0-es érdekeltségek beavatkozása nélkül. Mindezek a dolgok önmagukban is fontosak, de együtt, ez a szervezet egy valódi transzformatív erő a szó minden értelmében, a rajongók és részvételi joguk szempontjából is.
Tagja vagy a Transformative Works and Cultures – TWC (Transzformatív Munkák és Kultúrák) szerkesztői bizottságának és Sangita Shresthovával együtt, vendég-szerkesztetted a 10. kiadását. Mi volt e feladat leghálásabb része?
A TWC-nek van az egyik legerősebb és mégis legtámogatóbb szakértői ellenőrző rendszere amivel tudományos folyóiratnál valaha találkoztam. Mindig elmondom a diákjaimnak, hogy ez egy remek hely az első publikációjuk megjelentetésére, mert nagyon sok építő kritikát és segítséget kapnak az esszéik kiadhatóvá csiszolásához. És szeretem, hogy nyitott forrású és az interneten keresztül szabadon hozzáférhető nem csak a tudósok, de minden érdeklődő számára.
A munkánk a Harry Potter Alleiance – HPA-n (Harry Potter Szövetség) és más rajongói mozgalmakon át az amerikai fiatalság politikai életétnek vizsgálatához vezetett, és ennek eredményeként született meg legújabb könyvünk, a By Any Media Necessary: The New Youth Activism(Minden lehetséges fórumot felhasználva: Az új fiatal aktivizmus). A HPA-ról, mint a a rajongói mozgalmak modelljéről írunk, de szó esik az Invisible Childrenről, a Dreamers-ről, valamint az American Muslimszról is, és több hasonlóságot is felfedeztünk köztük. A “polgári képzelőerő” kulcsfogalom számunkra, melyet annak idején J. K. Rowling mondata ihletett, amit később a HPA átvett és használt: “Képzelj jobban”. Jelenleg egy a popkultúráról és a polgári képzelőerőről szóló esetgyűjteményen dolgozunk a munkatársaimmal, azt vizsgálva, hogyan használják és formálják újra a popkultúrát a különböző aktivista csoportok világszerte, hogy ezek adjanak új keretet a mondanivalójuknak. Ezek egy része rajongói csoport, de nem mind, mégis kétlem, hogy ennyira felfigyeltem volna ezekre a változásokra, ha nem követem ilyan szorosan figyelemmel a fandomot.
A fandom mely részletei inspiráltak a legjobban, akár most, akár életed különböző szakaszaiban?
Mindig is bámulatba ejtett, ahogy a fandom megannyi módon megannyi ember számára biztosít tanulási lehetőséget. A kezdetekkor nagyon érdekesnek találtam, ahogyan a fandomban mentorra találtak az írók, a videókészítők és más kreatív tevékenységek űzői. A peer-to-peer, vagyis az egyenlők egymást segítő tanulási rendszerének nagyszerű példái a béták és a rajongói mentorálás.
Évekkel ezelőtt a fandom kulcsszerepet játszott abban, hogy egyre több és több nő léphessen be a kibertérbe, felülkerekedve az irányelv meghatározói által ‘digitális nemi vízválasztónak’ nevezett jelenségen. Emellett a fandom biztonságos teret teremtett azok számára is, akik próbálták átvészelni a nemi és szexuális álláspontok változását az 1980-as és 1990-es években. Főként a nőknek segített abban, hogy kifejezhessék szexuális fantáziáikat és nyithassanak számukra korábban elérhetetlen alternatívák felé. A fandom ebből a szempontból a feminista tudatosságot növelő csoportként is funkcionál.
A fandom emellett vezetői akadémiaként is funkcionál, segíti a nőket vállalkozói és aktivista készségek elsajátításában, ezekkel felvértezve pedig növelhetik a befolyásukat és erőteljesebben hallathatják a hangjukat. A fandom ezeket a funkciókat ráadásul már a fiatalok körében is betölti, hiszen online mivolta okán már középiskolás diákok is e nagy közösség részévé válhatnak. A fandom nem elégíti ki mindenki szükségleteit, és ezek az ideálokat nem mindig valósulnak meg a gyakorlatban, de az évek alatt rengeteg olyan embert ismertem, akik sokat tanultak és fejlődtek a rajongói tapasztalataik által. Sokuknak az OTW lehetőséget ad, hogy hasznosíthassák ezeket a személyes és szakmai készségeket és a közösségnek is visszaadhassanak valamit.
Olvass bele a korábbi vendégcikkekbe is.
Ezt a hírposztot az OTW önkéntes fordítói fordították. További információért a munkánkról látogassátok meg a Fordítás oldalt a transformativeworks.org-on.